2013. október 23., szerda

1.rész. Utazás

sziasztok :3 ez a rész olyan lett amilyen... mégis csak első rész :D .najólvan... kommentet ha jó lett.:)) xoxo bb ;*



- BECKYYYYYYYYYYYYYY !!!!! - kiáltott fel az emeletre Kim.
- Megyek már, megyek már! - ordítottam le neki. Ő közben még feljött pár cuccáért. 
- Ne ordíts, jó? Siess mert lekéssük a repülőt. - mondta.
- Nem ordítok, jó? És egyébként is mindjárt kész vagyok. - raktam be még pár ruhát az útra majd becsuktam a bőröndöt. - Amúgy... apa hol van? 
- Apa lent vár az autónál, hogy elvigyen a reptérre.. 
- Jó,jó! Megyek már. - és kihúztam a bőröndömet a szobámból. Lehúztam a bőröndömet a lépcsőn kisebb-nagyobb sikerrel. Nem is én lennék ha nem estem volna el az utolsó lépcsőfokon.
- BÉNA!!! - vicsorgott Kim.
- Kussolj! - néha olyan idegesítő tud lenni.... 

Az autóhoz már szaladni kellett. Fáradtak voltunk...nem is reggeliztem...remekül indult ez a nap is. Belegondolok hogy 3 hónapra itt kell hagynom Los Angelest.... És.....Californiába menni.....Mindezt egy hülye nyaralásért az unokatesónknál...AZ UNOKATESÓNKNÁL...Akit én utálok !! Persze.. Apa elakar küldeni minket, hogy valami csinos kis nőcivel randizgasson míg mi nem vagyunk itthon. CHHH!!

Beértünk a reptérre, majd apa leparkolt. Kiszedtük a cuccokat az autó hátuljából s elköszöntünk apától.

- Naa... - mondtam - szia apa. Hiányozni fogsz. Aztán hívni! - kacsintottam rá majd egy kicsit elpityeregtem..
- Kicsim - mondta apa - hééé. kicsim! Ne sírj. Figyelj. Mindennap hívni foglak. Ott van a skype ...majd azon
hívlak, jó? Ne aggódj. - elmosolyodtam. 
- De azért nem kell rajtunk lógnod. Hidd el tudunk  magunkra vigyázni. - jelentette ki Kimi.
- Jól van. Majd hívlak titeket. De most menjetek. Lekésitek a repülőt. - majd elindultunk.
- SZIA APAAAAA!!! - kiáltottunk hátra. Majd integettünk.

Felszálltunk a repülőre s becsukódott mögöttünk az ajtó. Kerestünk ülőhelyet. Találtunk is egyet majd leültünk. Leraktam a cuccot s benyúltam a zsebembe. Megnéztem hány óra. Hajnal 5 volt. Majd el aludtam mikor Kimi megszólalt.
- Hallod....?! - kérdezte.
- Hallod, nem. - mondtam miközben már tényleg aludtam volna.
- De figyelj már. Most akkor..tényleg csak augusztus végén jövünk haza?
- Szerinted? Amúgy...szerinted miért pont 3 hónap? Mert ez kicsit furcsa így...Nem lenne elég
Charlotte -ból meg a többiekből egy hét? Vagy..szóval érted!!?
- Nem tudom. Neked van tipped?
- Persze.. Apa elküld minket, hogy összeszedjen magának valami dögös csajt és majd mikor hazaérünk ott főzőcskél meg bemegy a szobánkba szét túrja a holminkat meg úgy viselkedik majd mint az anyánk ...
- Ez hülyeség. Kizárt, hogy apának 2 hétnél tovább tartson egy kapcsolata is... - majd elkezdett nevetni - de végülis van benne valami.
- Tényleg izé... Szerinted milyen lesz California? Még sosem jártunk ott. Charlotteék is csak kétszer voltak nálunk bár akkor is kikészítettek.
- Szerintem jó. Majd megyünk vásárolni meg minden. Nem kell állandóan őket néznünk ... - mondta meggyőződve arról, hogy minden rendben lesz.
- Oké... - majd ásítottam egyet - Álmos vagyok!
- Istenem.Akkor aludj. - csóválta a fejét.
Elővettem a macim amit mindig magammal hordok ha megyünk valahová több napra.
- Hát te még mindig macival alszol? - nevetett fel Kimi.
- Héééé!! Te is. Láttam ám!
- Jól van. Te csak aludj. - megrántottam a vállam olyan " Oké.Akkor jó éjt. Ne zavarj mert meghalsz " tekintettel. Ablak felé fordítottam a fejem s csak bámultam a felhőket. Gyönyörűek... Olyanok mint a vattacukrok pedig mégsem azok. De tényleg. Bámultam és bámultam őket. A másik pillanatban azt vettem észre, hogy Kimi szólongat.
- Ébresztő, ébresztő. - keltett  fel.
- Mi van már? - kérdeztem értetlenül.
- Gyere, kelj fel. Megérkeztünk. - el sem tudtam hinni amit mondott. Végre. Végre itt vagyunk. És nem kell tovább kitörni a hátam abba a rohadt repülőbe. Nagyon kényelmetlenek azok az ülések!!

***

Leszálltunk a repülőről majd elindultunk a bőröndjeinkkel. Felhívtuk apát s mondtuk neki, hogy megérkeztünk aki csak annyit mondott, hogy remek majd még hív de most dolga van. Megkérdeztük, hogy milyen dolga erre annyit mondott, hogy majd elmondja és majd még beszélünk de most mennie kell. És letette. Utána kibeszéltük, hogy lehet valami csajjal van és nem akar beégni, vagy nem mesélt arról, hogy van két lánya, hogy ne szúrja el a randit. Erre Kimi annyit mondott, hogy ha randin lenne akkor biztos nem venné fel különben is már ilyen hamar randizna? Hisz még csak ma léptünk le. Aztán arról kezdett el beszélni, hogy lehet már tegnap megbeszélték, hogy ha mi eltűnünk akkor találkoznak vagy ilyesmi. Erre én azt kérdeztem, hogy hogyan képzelni el az " új anyánkat " ?! Azt válaszolta, hogy szerinte apa ízlése nagyon kifinomult. Tehát valami szőkét képzel el apa mellé. Azt mondtam apa inkább pörgősebb mint kifinomult. Szóval valami barnát választanák a helyébe. Utána az jött szóba, hogy akkor a nyaralásokra is mindig jön velünk vagy mi? Érdekes lenne ha nem jönne. Hisz ő az " anyánk ". Na jó! Ez még korai. Hisz oké.. anya meghalt meg minden. De akkor sem ronthat be a családunkba és játszhatja el anyánkat. Az milyen lenne már? Belegondolni is rossz...............

***

Lassan odaértünk Charlotteékhoz. Bekopogtattunk majd kinyílt az ajtót. Viszont nem Charlotte nyitott ajtót. Nem, nem is anyja. De még csak az apja sem... Hanem a bejárónő. BEJÁRÓNŐ!!!! Ez valami vicc?

- Hello! Charlotteékat keressük. - mondta Kim.
- Sziasztok! - mosolygott a vén nyanya (tényleg az volt). - Amandáékat keresitek? - kuncogott - Ők egy hete már elutaztak....
- Hogy mivan? - kérdeztük meglepetten és idegesen. ..........................................................

2013. október 22., kedd

Prológus

Sziasztok! Rebeca Brooks vagyok.


A Rebecát utálom, szóval csak Beca vagy Becky! Apámmal és a tesómmal, Kimivel élek Los Angelesbe.

Kimberly Brooks

Ikrek vagyunk, de nem olyan "ikrek". Szóval nem ugyanúgy nézünk ki. Csak egy napom születtünk.. Anya belehalt. Kim is majdnem meghalt. Anya őt már nem bírta kinyomni teljesen. Csak a  feje jött ki. És az orvosoknak utána valahogy ki kellett "ráncigálni". Majd anya meghalt. Több óráig próbálták őt újraéleszteni. De nem jártak sikerrel. Anyától egyetlenegy emlékünk maradt. Születésünkkor kaptunk két láncot. Az övé volt. Ez mai napig is ott lóg a csuklónkon. Az egészet apa mesélte el nekünk mikor még kicsik voltunk. Olyan 4 évesek. Persze már felfogtuk, hogy mi történt. " Apának lesz új anya. " De azóta csak pár barátnője volt..És nem tartott tovább 2 hétnél... Hiányzik anya.

***

Nincs barátom. Egyszerűen valahogy vagy nekem nem tetszik vagy én nem tetszek neki. Talán az igazira vágyom....